A farsangról egyből az juthat eszünkbe, hogy vicces ruhák, maszk, vagy álarckészítés és természetesen a jó hangulat.
A farsang vidám hangulatához kapcsolódó maskara-viseléshez szeretnék egy kis hátteret adni, mélyebb értelmezését szeretném érinteni.Nálam nem csak a farsang idején van a maszkoknak szerepük, hanem a bőrképeim készítésekor is. Szeretem az arcokat megformálni, ötvözöm bennük a játékosságot, a mélyebb dramatikus érzetekkel. Ezek megszületése mindig az akkori hangulatom szüleménye, tükrözője.
Az álarc újjászületés, sőt többszörös újjászületés, hiszen nem csupán az álarc felvételekor születik újjá annak viselője, hanem a csattanónál, az álarc levételekor is.
Kettősséget is jelent, és titokzatosságot is. Az álarc készségeket és hatalmakat jelképez, de csak akkor telik meg valódi élettel, ha valaki felveszi.
őstehetség
Állandó jelentése ott van akkor is, amikor nincs használatban, de ez csak jelképes – mindaddig, míg valaki életre nem kelti. Az álarc külleme adott tulajdonságra van kiélezve, eköré épül viselőjének valós vagy képzelt személyisége, egy leegyszerűsített „jellemrajz”.
Az álarc egyszerre személy és személytelenség, egy titok.
Az ember már az ősidőkben is hordott álarcot, amikor elejtett zsákmánya bőrét, magára öltötte. Így azonosult a természet erőivel. Amikor felvették a maszkot, mentálisan és fizikailag is átalakultak, hiszen az álarcot, maszkot hordozó eltakarhatta azzal az arca egy részét, vagy akár egész testét
A riói mellett mára a velencei a világ leghíresebb karneválja. Ott találkozhatunk a mítoszok és mesék különös lényeivel, tündérekkel, főnixekkel, nimfákkal, állatokkal, valamint hagyományos maszkokkal is. Összefuthatunk Casanovával és szeretőivel, harlekin bohóccal, de a családok körében kedvelt jelmezkombináció a nap, a hold és a csillagok is.
A karnevál maskarái egyben gyönyörködtetőek, vidámak, szomorúak, ijesztőek is.
Soha nem lehet tudni, hogy vajon ki rejtőzik az álarc mögött, és kihez tartozik a maszk keretéből elővillanó szempár.
A maszkok, álarcok különféle céllal készülhetnek.
Azok, melyek inkább elrejtenek a külvilág elől, többnyire egyszerű arcvonásokat tartalmaznak, minél többet eltakaró felszínt, vagy félrevezető külsőt kapnak.
A viselőjük elfelejtheti a gátlásait, elrejtheti kilétét, identitását, felismerhetetlenné, személytelenné válik.
Az ijesztő gunyoros jellegű álarcok érzelmeket próbálnak kiváltani belőlünk.
Az érzelemgazdag pierrotot én is megformáltam bőrképemben, (az egyik kedvenc képem lett), mert a lisztes képű szerelmes, gyermeki lélekkel megáldott bohóc a maga bánatával nagyon szeretnivaló figura.
pierrot bánat
A velencei maszkok anyagai nemesebbek: gipsz, porcelán, viasz, amit katalán selyemmel, púderrel, aranylemezzel egészítették ki.
Természetesen ezeken kívül számos más anyagot is felhasználtak a föld más tájain ; papírmasé
agyag, növényi rost, tollak, textil, fém, agyar, csont, kő, teknőspáncél, tökhéj, kagyló, gyöngy, valamint féldrágakövekkel és obszidiánnal tűzdelték a maszkokat; jáde, türkiz, szerpentin, ónixot is felhasználtak.
A maszk felöltésének számtalan oka volt. Az afrikai emberek, amikor magukra vették a maszkot,akkor nem elrejtőztek, mint az alakoskodók, nem megszépültek, mint a velencei karneválozók, és nem megnyilatkoztak, mint a színészek, hanem istenük képmásává váltak.
A szellem a rituálék alkalmával a maszkon keresztül távozott.
A modern kori szemlélet a maszkot az illúzió elemi jelképének tartja és ennél többet aligha foghat fel belőle, amikor olyan maszkabálok kerítik hatalmukba, mint a farsangi mulatságok, vagy a velencei karnevál.
A farsang a világ körforgásának részeként a megújulás misztériumát hordozza magában, ám a maszkok csupán a többiek elől rejtenek el minket – önmagunk elől még a maszkok mögött sem tudunk elbújni. De a maszkok már csak ilyenek!
